Ahol a hang rezgése kaput nyit befelé
Van egy hely Garáb csendes dombjai között, ahol a Shambala gongos hangutazás élménye születik, és ahová csak kevesen juthatnak el.
Egy titkos szentély, ahol a hang nem csupán hallható, hanem érezhető is. A Shambala szentélyben a gongok, táltosdobok, kristálytálak és más hangszerek rezgései átjárják a testet és lelket és egyedülálló utazásra visznek.
A Shambala szellemisége – két szentély egyensúlya
A Shambala szentély Garábon, a Shangrila (a falakon belüli terek és a buddhista kert) egyik szentélyeként jött létre. Megalkotója, Juhász György, ugyanaz a szellemiséget közvetítő alkotó, aki a Grabensiát – a vendégházakat és az éttermet – is megálmodta.
A Shambala a Shangrila terei közül az egyik legkülönlegesebb: egy hely, ahol a csend és a tudat találkozik.
Míg a Samsara szentély a lágy, nőies energiákra, a finom, gyógyító hangokra hangol, addig a Shambala a földelő, férfias minőséget képviseli.
Itt a rezgések erőteljesebbek, a hanghullámok mélyebbek.
A fa, a fém és a kristály anyagok találkozása különleges harmóniát hoz létre, ahol a hangok együtt dolgoznak.
A gongos – táltosdobos hangutazás szíve – a gong, az ősi hangszer, amely a test minden sejtjét megszólítja
A gong a világ egyik legrégebbi hangszere.
Ősi kultúrákban használták meditációhoz, beavatáshoz és szertartásokhoz.
A „gong” szó maga Jáváról származik, és hangutánzó kifejezés – éppen azt a mély, hosszan rezgő hangot idézi, amelyről a hangszer ismert.
A Shambalában megszólaló nagyméretű gongok fizikailag is érezhető hullámokat keltenek.
Ezek a rezgések a test víztartalmán keresztül továbbítják az információt a sejtekig, így a hangterápia nemcsak lelki, hanem biológiai szinten is hat.
Hangszerek a Shambalában – rezgésekből szőtt hangtextúra
A hangutazás nem egyetlen hangszerre épül. A térben számos különleges eszköz szólal meg egymás után és egymásra rétegezve, amelyek együtt alkotnak egy rezgő, hullámzó hangszőnyeget.
Az itt megszólaló főbb hangszerek:
- Óriás gong – A Shambala szíve. Mély, hullámszerű rezgéseivel áthangolja az egész teret és a test minden sejtjét.
- Táltosdob (150 cm-es „Tengri” dob) – A földelés és az erő hangja. Lüktetése a szívveréshez hasonlóan ritmikus, mégis ősi és elemi.
- Sámándobok / kézi dobok – Finom ritmusukkal összekötik a testet, a lélegzetet és a föld energiáját.
- Tibeti hangtálak – A béke és harmónia rezgései. Lágy, csilingelő hangjuk harmonizálja az idegrendszert és elmélyíti a relaxációt.
- Kristálytálak / kristályhangtálak – Tiszta, magas frekvenciájú hangok, melyek fényként hatnak a test energetikai rétegeire.
- Esőbot – A természet hangja. Lágy csörgése az eső érkezését idézi, elcsendesítve a gondolatokat.
- Óceándob – Hullámszerű, finom morajlása a tenger zúgását hozza el a térbe, megnyugtatva a belső áramlást.
- Apró hangszerek és csörgők – Finom kiegészítések, amelyek lezárják az élményt, mintha a csend maga is megszólalna.
A hangszerek rétegenként épülnek egymásra: Évi a csengő finom hangjával nyitja meg a hangutazást, majd a tibeti hangtálak megszólalása mellett egy ráhangoló meditációval segíti a kapcsolódást a légzéssel, a térrel, a lenttel (gyökércsakra) és a fenttel (koronacsakra).
Ezt követően a különböző hangszerek – mindig más sorrendben – szólalnak meg, Évi mély szakmai tapasztalatára és intuíciójára építve.
A Shambala különleges elhelyezkedése miatt gyakran beszűrődik a természet hangja is: a pávák rikoltása, a madarak éneke vagy a közelből/távolból hallatszó kutyaugatás, amelyek finoman belesimulnak a hangutazás rezgéseibe, tovább gazdagítva az élményt.
Így válik a hangfürdő egy élő, lélegző folyamat részévé, ahol minden hang a természet és a tudat közös játékává alakul.
A gong története – út a múltból a jelenbe
A gong eredete több ezer évre nyúlik vissza. Az első írásos említések a 6. századi kínai forrásokból származnak, de a szó és a hangszer Délkelet-Ázsiából, Jáváról ered.
A legelső gongkészítő központok Burma, Vietnám, Dél-Kína és Java területein működtek.
A gongok ötvözetének arányait és formáit csak néhány család ismerte – a mesterség tudását nemzedékről nemzedékre adták tovább.
Ezek a hangszerek eredetileg szakrális eszközök voltak, amelyekkel templomokban, beavatásokon és rítusokban dolgoztak.
Európába csak a 18. században érkezett meg a gong, de a Shambala szentélyben ma is ugyanazt a célt szolgálja, mint évezredekkel ezelőtt:
a test, lélek és tudat áthangolását.
Amikor a hang körbeölel – a Shambala gongos hangutazás élménye
A hangutazás során a résztvevők fekvő helyzetben, csukott szemmel adják át magukat a hangoknak.
A rezgések fokozatosan veszik körül a testet, mint egy láthatatlan energiamező.
A hanghullámok lelassítják a gondolatokat, a légzés elmélyül, és a belső csend lassan megérkezik.
A Shambalában nem a zene a lényeg, hanem az, ami a hangok között történik: a megnyílás, a lelassulás, a befelé fordulás.
Shambala és Samsara – két szentély, egy hangrezgés-élmény
A duál hangfürdő során mindkét szentély rezgései hatnak a résztvevőkre: a Samsara lágy, meditatív hangjai és a Shambala földelő, mély rezgései egymást kiegészítve teremtenek egyensúlyt.
Hol az egyik indítja el a folyamatot, hol a másik – az élmény minden alkalommal más, mégis ugyanahhoz a teljességhez vezet.
A két hangfürdő közt lehetőség van vezett séta keretein belől bejárni a buddhista kertet is.









